A legelő fajok nagy csordákban élnek, így a ritka mocsári szarvas és a nagyon elterjedt pettyes szarvas is.
Új-Zélandon a gímszarvast a Dávid-szarvassal is keresztezték, hogy olyan szarvasokat nyerjenek, amelyek tavasszal ellenek.
Rowling „Harry Potter” című hétkötetes meseregény-sorozatában is visszatérő motívum a szarvas.
Egyes fajok, mint a Rùm-szigeti gímszarvas vagy a rénszarvas, az állati eredetű táplálékot is megeszik, ha hozzájutnak.
Ezeket a fajokat már régóta európainak tekintik, bár megtalálhatók Anatóliában, a Kaukázusban és Északnyugat-Irán területein is.
A vadaskertek a vad megóvását is szolgálták, télen a vad etetéséről is gondoskodtak.
Itt megtalálható mind az öt észak-amerikai szarvasfaj: a jávorszarvas, a vapiti, a rénszarvas, a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas.
Ezért van az, hogy minden nép, amelynek szülőföldje a szarvasféléknek is hazája volt, e koronás vadnak „helyet adott” mitikus emlékezetében.
Egy európai gímszarvas állományba vapitikat helyeztek, hogy növeljék az agancs termelés minőségét, de az elvárás nem mindig vált be.
Az őzformák között is van négy olyan faj, amelyeknek agancsa igen keresett és népszerű.
A Kárpát-medence természeti adottságai kiváló élőhelyet biztosítanak legtöbb nagyvad fajunknak, köztük a gímszarvasnak is.
A fehér szarvasok legnagyobb csordája New York állam Seneca megyéjében él.
Itt tanulmányozzák, levágják, feldolgozzák és helyben el is adják a szarvasokat.
Az Északi-sarkkör népeinek a tengeri emlősök vadászata mellett a szarvastenyésztés is jövedelmet hoz.
