Ekkor történt meg, hogy az írók és költők szinte teljesen elfordultak a perzsa és arab befolyás alatt álló oszmán török nyelvtől és az ország irodalmára immár török, és nem oszmán irodalomként hivatkoztak.
A regény és a novella megjelenése a török irodalomban értelmezhető annak a folyamatnak a kezdeteként, mely a török kultúra nyugatosítására irányult, és mind a mai napig tart.
A perzsa és arab befolyás alatt álló török irodalmat divan-irodalomnak (divan edebiyati) is nevezik, a dîvân (ديوان) szó az oszmán-török nyelvben a költő összes művét jelöli.
Ezt a változást szorgalmazta például a költő Ziya Pasa (1829–1880) is: Ziya Pasa felhívásával egyidőben új műfajok jelentek meg az oszmán irodalomban, elsősorban a regény és a novella.
A modern török irodalom alapjai 1896 és 1923 között formálódtak, vagyis az első kollektív irodalmi mozgalom alapítása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban.
A változások két csoportra oszthatóak: egyrészt megreformálták az írott nyelvet, másrészt pedig az oszmán irodalom számára addig ismeretlen műfajok is megjelentek.
Mehmed Rauf író (1875–1931) volt az első a török irodalomban, aki pszichológiai regényt írt, Eylül (Szeptember) címmel, 1901-ben.
A reformerek azért látták szükségesnek az irodalmi nyelv fejlesztését, mert nézeteik szerint az oszmán török nyelv elvesztette igazi célját, és nem volt már képes irodalmi kifejezésre.
